Hosszú betegség után, életének 96. esztendejében, február elsején elhunyt Perényiné Vásárhelyi (született Weckinger) Edit, olimpiai ezüstérmes tornász.
1941-ben édesapja íratta be a felnőtt kor küszöbén álló lányát a Nemzeti Torna Egylet (NTE) Szentkirályi utcai tornatanfolyamára, ahol hamar felfigyeltek a tehetségére, és kiemelték a tornaszakosztályba. 1943-ban megnyerte a magyar országos II. osztályú bajnokságot, és 1947-ben, lóugrásban is magyar bajnok lett. Ebben az évben, 24 évesen került be a válogatottba és az 1948-as londoni nyári olimpián már részt vett a magyar csapat tagjaként, ahol női összetett csapatban ezüstérmes lett. Az olimpiai második csapatban csapattársa volt Karcsics Irén, Kövi Mária, Köteles Erzsébet, Balázs Erzsébet, Tass Olga, Fehér Anna és Nagy Margit.
A londoni olimpia évében klubot váltott, és a Budapesti Postás SE sportolója lett. Itt ismét magyar bajnok lett lóugrásban 1949-ben, amit később 1951-ben és 1952-ben is megismételt.
Indult az 1951-es berlini főiskolás világbajnokságon, ahol összetett csapatban ezüstérmet szerzett, míg egyéniben talajon 6. helyezett lett. Ettől az évtől kezdve a Vasas SC-hez került, és az angyalföldi klub színeiben készült a helsinki olimpiára. Finnországban meg tudta ismételni a négy évvel ezelőtti sikereit, hiszen összetett csapatban ismét ezüstérmet szerzett, ezt kiegészítve a női kéziszer-csapatban szerzett bronzával. Ezúttal Bodó Andrea, Kövi Mária, Karcsics Irén, Köteles Erzsébet, Keleti Ágnes, Korondi Margit és Tass Olga alkották a csapatot.
Sikeres pályafutásának méltó lezárásaként, az 1954-es római világbajnokságon kéziszer-csapatban aranyérmes, összetett csapatban ezüstérmes lett.
1954-ben, 31 évesen fejezte be aktív pályafutását sérülései miatt. Karrierje során számos kitüntetésben részesült, köztük a Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951) és a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954) díjban is. 1956-tól edzőként, illetve kondicionáló tornát vezető sportvezetőként dolgozott
