A nagyszabású ünnepségen a MATSZ nevében Dr. Magyar Zoltán elnök és
Altorjai Sándor főtitkár gratulált az ünnepeltnek. Köteles Erzsébet
1956-ban a kéziszer csapat tagjaként szerzett olimpiai aranyérmet.
Ezen a köszöntésén több egykori kiváló tornász is megjelent, így Tass
Olga, Kertész Alice, Ducza Anikó és Császár Mónika is ott volt. Az
olimpiai bajnoknő örömmel fogadta a gratulációkat, és továbbra sem
rejtette véka alá, milyen sokat jelent számára a torna, mind a mai
napig tornászik reggelente, és kijár a tornaversenyekre, részt vesz a
tornával kapcsolatos rendezvényeken.
Köteles Erzsébet:
Nagyon boldog vagyok, és hálát adok az Istennek,
hogy ezt a kort megélhettem. Több köszöntésem is volt, mindegyik
gyönyörű volt. Kezdtem a Magyar Olimpiai Bizottságban, azután
gratulált a Vasas, majd jött a nagy ünnepség a Bajnokok Klubjában,
otthon pedig a fiamtól a dédunokámig mindenki köszöntöt. Nagyon
megható volt az egész, csodálatos élmény, de talán az élmény szó nem
is jó kifejezés, ez annál több volt. Mindenki egy hullámhosszon volt,
egész nap áthatott ez a rezgéshullám, a sportolók, a barátok, a
család. Nagyon örülök, hogy megélhettem ezt a kort és így élhettem
meg. Februárban volt egy csípőprotézis-műtétem, de a
tornászfegyelemnek köszönhetően betartottam az orvosok és a
gyógytornász utasításait, így már bot nélkül tudok újra járni. Ahogy
felkelek reggel, jön a 30 perces torna, most a műtét miatt egy
kombinált tornát csinálok, a sajátomat és a gyógytorna gyakorlatait
vegyítem. A test nevelése számomra központi kérdés, az ember testből
és lélekből áll, én világ életemben nagy hangsúlyt fektettem erre,
szívvel-lélekkel csináltam mindent, és ez mind a mai napig
visszaköszön. Nagyon boldog vagyok, hogy a sportolók nagy családjába
tartozhatok, ez egy fantasztikus közeg.