Fantasztikus teljesítményt nyújtott a hétvégi várnai ritmikus gimnasztika Európa-bajnokságon Pigniczki Fanni, aki az egyéni összetett döntőben a 10. helyen végzett. Ami azonban ennél is fontosabb, hogy kvótát szerzett a tokiói olimpiára, ezzel 21 év után ismét lesz magyar ritmikus gimnasztikázó az ötkarikás játékokon. Az MTK Budapest kiválósága már itthon nyilatkozott.
“ Őszintén szólva, még annyira fáradt vagyok, hogy szerintem még nem igazán tudtam felfogni, hogy mit is hajtottam, hajtottunk végre a stábbal együtt. Még mindig tombol az adrenalin… nem is értem pontosan, hogy mi és hogyan történt, kavarog bennem az egész verseny.”
Pigniczki már az olimpiai kvótaszerzésre szintén lehetőséget adó tavaszi Világkupa-sorozatban is jól teljesített, azonban az Európa-bajnokság selejtezőiben tovább emelte gyakorlatai minőségét. Ebben nagy szerepe volt a mentális felkészülésnek.
“Úgy érzem, pont az - hogy a Vk-sorozat két utolsó állomása nem úgy sikerült, ahogy terveztük -, segített abban: közösen rájöjjünk arra, mit és hogyan kell változtatni hozzáállásban, illetve mentális téren. Az edzőim közösen azt mondták, hogy a 24-es fináléba kerülést nagyobb nehézség nélkül elérhető, emiatt azt igyekeztem minél lazábban venni. Előtte kimentem, megnéztem a szőnyeget, milyenek a nézők, már akkor arra készültem, mit kell majd csinálnom a döntőben. A selejtezőket igyekeztem egyfajta edzésként kezelni.”
Az MTK Budapest rg-se saját bevallása szerint a kvalifikációs verseny ideje alatt semmilyen pontszámról, eredményről nem volt hajlandó tudomást venni, ezzel igyekezett saját magát tehermentesíteni.
“A selejtezők ideje alatt teljes médiavakságban voltam, nem néztem sem pontot, sem pedig helyezést, így ezeket is csak a szombati döntő után láttam meg. Nem akartam saját magamat kizökkenteni ezzel, pusztán meg akartam mutatni, mi az, amit edzésen meg tudok csinálni, és hogy mennyit dolgoztam érte.”
Pigniczki a finálé ideje alatt hasonló attitűddel hajtotta végre a gyakorlatait, arra törekedett, hogy csak azt, és csak úgy mutassa be, mintha edzésen lenne.
“Hasonló volt a taktika a döntő alatt is, teljesen otthonosan éreztem magam, mintha csak a Városmajorban lennék. Nem éreztem semmilyen terhet, az olimpiai kvótáról nem is beszéltünk, csak saját magammal foglalkoztam, a többiek pontszáma, eredménye sem érdekelt.”
Miután az utolsó bemutatójának végpóza is megvolt, csak akkor kezdte el foglalkoztatni a kvótaszerzés gondolata.
“Amikor a buzogánygyakorlatot befejeztem, és feküdtem a szőnyegen, akkor tudatosult bennem, hogy rendben vagyok, amit tudtam, azt megcsináltam. Négy hibátlan gyakorlatot csak nagyon kevesen tudnak megcsinálni egy ilyen hosszú, fárasztó szezon után, és nagy előny volt számomra, hogy én egyikben sem hibáztam.”
Amikor vége lett a finálé első körének Pigniczki állt az első helyen a kvótára még pályázó rg-sek között. A második körben csak egy versenyző volt, aki megelőzhette volna, de már az első gyakorlat végrehajtása közben többször is hibázott, ezzel gyakorlatilag behozhatatlan előnyt biztosított a magyar ritmikus gimnasztikázónak.
“Mivel nem rontottam egyik szeren sem, és az ellenfelem pedig már az első szeren hibázott, akkor tudatosult bennem, hogy megvan, ráadásul nem is nüanszokon múlik majd, tehát a későbbiekben nem kell izgulnom. Persze biztossá csak akkor vált, amikor vége lett a versenynek, és a hangosbemondó is bemondta az arénában.”
Bár már néhány nap eltelt a kvótaszerzés óta, elmondása szerint még mindig nem fogta fel teljesen a vele történteket.
“Nagyon meghatódtam, amikor megtörtént a dolog, illetve amikor edzőimmel találkozhattam, és megöleltük egymást. A hazaérkezés alkalmával látni azt a sok embert, aki kijött és üdvözölt minket...az is nagyon megható volt, szinte a teljes klub kint volt. Azt érzem, hogy a legnagyobb öröm és meghatottság még hátravan, mert azt még nem fogtam fel teljesen, nem éltem meg, hogy ez velem történt. Tényleg nagyon hálás vagyok mindenkinek, hogy ezt elértem, az edzőimnek, az egyesületemnek, a szövetségnek, és aki bármilyen formában követte és segítette az utamat idáig.”
A 21 éves sorozatot megszakító sportoló gondolatai néha már elkalandoznak egészen Tokióig.
“Néha fantáziálok róla, mert amikor 2019-ben kint voltunk Japánban, megmutatták az akkor még készülő termet, és azért el szoktam képzelni, milyen lesz a falu, milyen lesz ennyit utazni… szóval gondolataim vannak már róla.”
