Eredményes esztendőt tudhat maga mögött a magyar férfi tornászválogatott. A mieink az augusztusi Európa-bajnokságról érmeket hoztak, az október-novemberben megrendezett világbajnokságon pedig több évtizedes eredményeket döntöttek meg Mészárosék.
“Csapatszinten és egyénileg és előrébb léptünk idén. Az volt a feladat, hogy 2020-ban és 2021-ben létrejöjjön egy csapat, amivel nemzetközi szinten is versenyképések lehetünk. Ezt megugrottuk, hiszen idén az Európa-bajnokságon és a világbajnokságon is jól szerepeltünk. Ezek fényében azt gondolom, kijelenthető, hogy előreléptünk, nem is keveset” - kezdte évértékelőjét Kovács István, a férfi válogatott szövetségi kapitánya.
“Úgy érzem, maradt még a csapatban. Azt gondolom, végre van egy olyan csapatunk, amelyben hatszeres tornászok vannak, akik ráadásul egy-egy szeren is képesek kiemelkedő teljesítményre, hiszen az Eb-n Mészáros Krisztofer talajon második lett. Az utánpótlás terén is sikerült előrelépni. A válogatott szinten és a klubokban is remek munka folyik. Ez megmutatkozott az Európa-bajnokságon, ahol Molnár Botond egyéni összetettben az első helyen végzett. Ő jövőre már a felnőtt válogatottat erősíti, ez mindenképpen jó előjel számunkra." Ősszel Liverpool adott otthont 51. torna-világbajnokságnak, utoljára 29 évvel ezelőtt fordult elő, hogy két magyar férfi tornászt láthattunk az egyéni összetett vb-döntőben, méghozzá 1993-ban, Birminghamben. Ezúttal a nyújtón junior Európa-bajnok Balázs Krisztián és a talajon Eb-ezüstérmes Mészáros Krisztofer volt finálés, előbbi a 15., utóbbi a 14. pozíciót érte el. A Mészáros Krisztofer, Balázs Krisztián, Tomcsányi Benedek, Kiss Balázs, Kardos Botond alkotta együttes pedig a kiváló 12. helyet szerezte meg, erre pedig 25 éve nem volt példa.
“Az eddigi eredmények tükrében jövőre az elsődleges célunk, hogy kvótát szerezzünk a 2024-es párizsi olimpiai játékokra. Benne van a válogatottban, hogy csapattal tegyük meg mindezt, igaz, az is lehet, hogy egyéni összetettben sikerül, de mindenképpen kvótát szeretnénk az ötkarikás játékokra. Örülnénk annak, ha a francia fővárosban mindenképp lenne legalább egy magyar férfi felnőtt tornász.”
