Az esti programban is magabiztos gyakorlatot mutattak be: döntőbeli 17,950 pontos teljesítményükkel a dobogó legmagasabb fokára állhattak fel. Aerodance-csapatunk címvédőként érkezett Kínába, és a birminghami diadal után Csengtuban is győzni tudott – újra bizonyítva a magyar aerobik világszínvonalát. A mieink egy fergeteges sakkpartit jelenítettek meg a koreográfiájukkal, amellyel a közönséget és a bírókat egyaránt lenyűgözték.
A válogatott felkészülését Sinkó Andrea, Bali Dániel és Sipos Mónika irányította. Aerobikosaink a magyar küldöttség 11. aranyérmét szerezték meg a Világjátékokon. Az ezüstérmet Dél-Korea, a bronzot Kína vihette haza.
Aranyszavak
Fejér Fruzsina:
Nagyon nehéz most szavakba önteni, amit érzek. Elképesztően jól éreztem magam a döntőben, és óriási büszkeség számomra, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek. Minden mozdulatban benne volt a szívünk, és hatalmas élmény, hogy ezt együtt élhettük át.
Makranszki Anna:
Egyszerre nyolcan léptünk a színpadra, és a legnagyobb erőnk az volt, hogy igazi csapatként tudtunk működni. Nemcsak a gyakorlatot mutattuk be, hanem átadtunk valamit a közönségnek is. Talán ezért törtek elő a könnyek a végén: tudtuk, hogy különleges pillanat részesei voltunk.
Lőcsei Zoltán:
Birmingham után is hittem abban, hogy van még bennünk tartalék. Most minden harc, minden nehézség értelmet nyert, hiszen eljutottunk idáig. Ez egy olyan siker, amelyről korábban legfeljebb csak álmodhattunk, és amelyre mindig büszkék leszünk.
Himmel Tünde:
Amikor megtudtuk, hogy a románok hasonló tematikájú gyakorlattal készülnek, nem ijedtünk meg, inkább erőt merítettünk belőle. Motivációt adott, hogy bebizonyítsuk: a mi előadásunk is tele van energiával és üzenettel. Szerettük volna megmutatni, hogy mi is tudunk maradandót alkotni.
Kőnig Antónia:
A döntő nekünk egy hatalmas kihívás és egyben tanulság is volt. Ugyanolyan erővel és fegyelemmel kellett végrehajtanunk a gyakorlatot, mint a selejtezőben, és ez nem volt könnyű. Rengeteget tanultunk belőle, és számomra ez legalább annyira értékes, mint maga az aranyérem.
Goda Kamilla:
Amikor kiléptem a nézők elé, egyetlen dolog járt a fejemben: most kell mindent beleadni. Az volt a cél, hogy olyan produkciót mutassunk be, amire mindannyian büszkék lehetünk, és ami a közönséget is megérinti. Úgy érzem, ez sikerült, és ez számomra óriási boldogság.
Ruzicska Vanessza:
Amikor befejeztük a finálét, az első gondolatom az volt: Úristen, de szuper érzés volt ott fent! Nekünk nem jelentett terhet, hogy elsőként kellett színpadra lépnünk, inkább lehetőségként tekintettünk rá. Úgy éltük meg, mintha egy nyitóelőadással kellene berántani a közönséget – és ez külön energiát adott.
Mikulecz András:
Mindig az volt a célunk, hogy összeszedett gyakorlatot mutassunk be – erre bíztattuk egymást nap mint nap. Címvédőként hatalmas nyomás nehezedett ránk, de a csapat ereje átlendített a nehézségeken. Ez az aranyérem egyértelműen a közös hitünk és kitartásunk gyümölcse.
Sinkó Andrea, az aerobik-válogatott egyik edzője:
Ez igazi csapatmunka volt a javából. Elképesztő ez a társaság: a Világjátékokon négyből négy hibátlan gyakorlatot mutattak be. Aerobikban egyedüli európai nemzetként tudtunk aranyérmet nyerni, ami még különlegesebbé teszi ezt a diadalt. Köszönjük a támogatást mindenkinek, aki hozzájárult a sikerhez.
Altorjai Sándor, a Magyar Torna Szövetség főtitkára:
Nagyon szurkoltunk itthonról az aerobikosoknak. Fantasztikus teljesítmény, mert címet védeni mindig sokkal nehezebb. A csapat megmutatta, hogy erős, összetartó és egységes – ennek köszönhető, hogy Birmingham után Csengtuban is felhangzott a magyar himnusz.
fotók: NVESZ Média