Berki aranyért, Hidvégi és Böczögő döntőért megy
2012. július 24.
Berki Krisztián aranyesélyén kívül lesz még miért izgulnunk a londoni torna versenyeken, ahol 13 számban osztanak még aranyérmet a férfi lólengésen kívül. Ha torna, akkor Berki Krisztián. Banálisnak tűnik, de ma Magyarországon ez a patinás sportág egyértelműen kétszeres világbajnokunk köré épült fel. A lólengésben amúgy hatszoros Európa-bajnoknak számító versenyző a londoni játékok egyik legbiztosabb magyar éremesélyesének tűnik. Mivel a torna pontozásos sportág, így hatványozott jelentősége van annak, hogy a 27 esztendős kiválóság az olimpia előtti két vb-n nem talált legyőzőre ezen a szeren, ráadásul nemzetközileg elfogadott (hála a FIG Technikai Bizottságában évek óta tevékenykedő Karácsony Istvánnak is), hogy jelenleg ő ennek a szernek a legjobb és legelegánsabb tornásza. Ez persze csak akkor ér valamit, ha Krisztián megcsinálja a saját gyakorlatát és nem ront. Ebben az esetben ugyanis még a hazai közönség előtt versenyző, elméletileg az övénél is nehezebb (7,1-es kiinduló pontszámú) gyakorlattal készülő Louis Smith megelőzheti a mi fiúnkat. De csak ebben az esetben! Berki Krisztiántól hasonlóan határozott és feszes mozdulatokat várunk Londonban is. - Fotó: MTI Nem is véletlen, hogy Berki és edzője, Kovács István rendre azt hangsúlyozza, hogy csak az a fontos, hogy az újpesti tornász a saját gyakorlatát jól megcsinálja. Amúgy maga a versenyző is azzal „védekezik” az aranyat pedzegető újságírói kérdéseknél, hogy ez lesz élete első olimpiája, így maga sem tudja, hogy miként hat rá majd a londoni hangulat. Nem is véletlen, hogy a sportági elnök, a kétszeres olimpiai bajnok előd, Magyar Zoltán is arra hívta fel a figyelmet, hogy az olimpiai forgatag epicentrumának elkerülése a fő cél és akkor nem lehet gond. Sokan talán hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy Krisztián esélyei mára egyértelműek, de a tavalyi tokiói világbajnokságon bizony hajszálon múlott az, hogy a Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) kvalifikációs szabályainak meg tudott felelni a magyar tornász. Akkor bizony sokan átmentek matematika szakértőbe, hogy megtudjuk, hogy klasszisunk vajon másik két szerén is elért-e a nemzetközi mezőny átlagpontszámának 85%-át. Végül szerencsére minden képlet azt mutatta, hogy igen, így Pekinggel ellentétben végre Berki Krisztián is ott lehet az olimpián. Alkalmazkodva a sportági tendenciákhoz ő már csak egyetlen szeren indul majd, mint ahogy januárban a pótkvalifikációs versenyen olimpiai részvételi jogot szerző KSI-s Hidvégi Vid is csupán lólengésben mutatja meg magát a londoni North Greenwick Arenában. Ő ugyan (még) hatszeres tornász, de igazán komoly esélyei neki is lólengésben lehetnek, ezért edzőjével, Laufer Bélával úgy döntöttek, hogy ő is erre a szerre hegyezi ki a felkészülést. A hatharom.hu-nál exkluzív blogot vezető Videt a vb-negyedik helyezése jogosítja fel a döntős reményekre, amelyet a 6,5-ös nehézségű gyakorlatának tökéletesítésével próbál meg realizálni. Mivel az olimpiai kvalifikáció és nevezés miatt több komoly esélyes sem lehet ott a lólengés döntőjében, így jó esély van rá, hogy augusztus 5-én este akár két magyarért is szurkolhassunk a szerenkénti finálékban. Ehhez azonban még „túl kellene élni” a július 28-ai selejtező idegőrlő pillanatait is… A KSI tornásza lólengésben szintén szeretne döntőbe jutni - Fotó: AFP, archív Női vonalon a pekingihez hasonlóan most is a békéscsabai Böczögő Dorinában bízhatunk, aki edzőjével Petrovszki Pállal közösen végzi a felkészülés utolsó fázisának gyakorlatait. A londoni játékokon őt mind a négy szeren láthatjuk és kis szerencsével akár az egyéni összetett verseny 24-es döntőjébe is eljuthat. Nagyobb esély kínálkozik azonban még ennél is arra, hogy legjobb szerén, ugrásban esetleg bejusson a nyolcas fináléba. Böczögő Dorina második olimpiáján döntőbe szeretne jutni - Fotó: AFP, archív Ami a nemzetközi vonatkozásokat illeti, szinte rá sem lehet majd ismerni a mezőnyre. Aki utoljára mondjuk a 2008-as olimpián követte a sportág eseményeit, az kis túlzással alig fog ismerős arccal találkozni. A FIG Athén után bevezetett új pontozási rendszere ugyanis egyértelműen a nehezebb gyakorlatok felé tolja, tolta el a tornászokat, így egyre kevesebben vállalják az összetett tornát, a szerspecialisták pedig nagy nehézségi fokok felé igyekeznek kitolni produkciójukat (ld. Smith-féle lólengés), ez pedig extrém módon igénybe veszi a szervezetet. Nem is csoda, ha London előtt a csapatok összeállításáról szóló hírek és az esélylatolgatások szinte mindenhol arról szóltak, hogy ki sérült és ki az, aki egészséges és el tud indulni Londonban. A hölgyeknél a 2008-hoz képest teljesen kicserélt csapattal érkező amerikaiak számítanak a legfőbb esélyesnek, a Károlyi Márta által vezetett csapatban csupa klasszis versenyző található, számukra pedig előnyös, hogy a FIG megváltoztatta az olimpiai csapatverseny rendszerét, így már nem hat, hanem öt tornász alkot csupán egy csapatot a brit fővárosban. A legutóbbi két olimpián egyaránt ezüstérmes amerikai csapat a leginkább talán a két klasszis, Musztafina és Komova vezette oroszoktól félhet, de a veterán Catalina Ponor vezette román csapat is felférhet a dobogóra még, nem is beszélve az ismét fiatal tornászok sorát felvonultató kínaiakról. A magyar torna történetének olimpiai bajnokai 1932 - Los Angeles Pelle István lólengés 1932 - Los Angeles Pelle István műszabadgyakorlat 1948 - London Pataki Ferenc műszakadgyakorlat 1952 - Helsinki Korondi Margit felemáskorlát 1952 - Helsinki Keleti Ágnes műszabadgyakorlat 1956 - Melbourne Keleti Ágnes felemáskorlát 1956 - Melbourne Keleti Ágnes gerenda 1956 - Melbourne Keleti Ágnes műszabadgyakorlat 1956 - Melbourne Köteles Erzsébet, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Tass Olga, Bodó Andrea, Korondi Margit női kéziszercsapat 1976 - Montreal Magyar Zoltán lólengés 1980 - Moszkva Magyar Zoltán lólengés 1988 - Szöul Borkai Zsolt lólengés 1992 - Barcelona Ónodi Henrietta ugrás 2000 - Sydney Csollány Szilveszter gyűrű A legutóbbi két olimpián (2004 - Carly Patterson, 2008 - Nastia Ljukin) amerikai tornásznő gyűjtötte be az egyéni elsőséget is, erre most a 2011-es világbajnok Jordyn Wiebernek lehet talán a legnagyobb esélye. Fő riválisa a két évvel ezelőtti világbajnok, az idén egy súlyos keresztszalag szakadás után visszatérő Alija Musztafina lesz, de a másik orosz tini-sztár, Viktoria Komova is dobogó esélyes lehet. A szerenkénti döntőket tekintve szinte lehetetlen jósolni, lévén minden attól függ, hogy ki milyen anyagerősségű gyakorlatot vállal be és azt mennyire jól tudja megcsinálni. A britek sokat várnak nagy kedvencüktől, az utolsó olimpiájára készülő Elisabeth Tweddle-től, aki fő szerein, talajon és felemáskorláton ugyanúgy számíthat a pontozók támogatására, mint a veterán, immáron hatodik (!) olimpiáján szereplő Okszana Csuszovityina, aki ugrásban pekingi ezüstjét is felülmúlhatja. A románoknál Ponor mellett a talaj címvédője, Sandra Izbasa lehet érmes, a kínaiaknál a gerenda specialista Sui Lu a favorit, míg az amerikaiaknak szinte minden szeren van éremesélyesük, így ugrásban McKayla Maroney, felemáskorláton pedig Gabrielle Douglas is az aranyesélyesek közé tartozik. Utóbbi ráadásul az amerikai olimpiai válogatón még Wiebert is megelőzte, így akár egyéni összetettben is dobogós lehet. A férfiak csapatversenyében egyértelmű a képlet, a pekingi győztes Kína (amelynek kerete most talán valamivel gyengébb, mint négy éve) a trónkövetelő Japánnal harcolhat az aranyéremért. A hatvanas-hetvenes években domináns (ugye Cukahara neve mindenkinek ismerős) japánok most végre ismét át szeretnék venni az uralmat, ehhez azonban nem szabad olyan sokat rontaniuk, mint tették azt a tavalyi világbajnokságon Tokióban. Az egyéni összetett versenyben az olimpiai ciklus mindhárom világbajnokságát történelmi módon megnyerő Kohei Uchimura a toronymagas favorit. Ha a 23 esztendős japán tornász nem ront (nem szokása), akkor akár több pont előnnyel nyerheti meg az olimpiát. Ha viszont egy-két szeren becsúszik neki valami gikszer, akkor a kétszeres vb-ezüstérmes, de embertelen sok sérüléssel küzdő német Philipp Boy vagy netán a kínaiak egyetlen igazi hatszeres tornásza, Teng Haibin is megszoríthatja őt. A japán Uchimura megérdemelné az egyéni összetett olimpiai bajnoki címét - Fotó: AFP A szerenkénti döntők a férfiaknál talán még kevésbé megjósolhatók, ahol a lólengés kivételével reméljük tényleg sokesélyes, izgalmas finálékat láthatunk. Nyújtón a Pekingben hibázó és így a dobogóról lemaradó Fabian Hambüchen készül pokolian erős gyakorlattal, de hasonlóban gondolkozik a talán legrutinosabb amerikai, Danell Leyva is, aki még emellett korláton is dobogós lehet. Sajnálhatjuk, hogy a románoknál a fiatalítás áldozatául esett Marian Dragulescu már nem lehet itt az ugrás mezőnyében, de lehet, hogy valaki éppen az ő védjegyének számító ugrással lesz olimpiai bajnok ezen a szeren. Érdekes színfolt lesz a férfi mezőnyben a szintén hatodik olimpiáján szereplő bolgár Jordan Jovcsev, aki egykoron még Csollány Szilveszer nagy ellenfele volt gyűrűn. Ha a mieink mellett valakinek érdemes lesz szurkolni, akkor az talán ő...
Berki és Hídvégi a fináléra koncentrál
