Már számítottunk a szomorú hírre. Végül néhány perccel ezelőtt kaptuk Karácsony Istvántól a telefonhívást: Aranyos István, Pisti itt hagyott minket.
Egy akkora küzdő, mint Aranyos Pisti barátunk, nem születik minden nap. Sok évet töltött tornatermekben, a tatai edzőtáborban és versenyeken. Mindent a sportolói sikerének szolgálatába állított. Mindent!
Tudatosan és fanatikusan készült sportpályafutására. Ő akkor is fegyelmezett mértékkel evett, amikor pl. Tatán - a 60-as évek szegénységével ellentétben - dúskálni lehetett a finom ételekben. Ő akkor sem dohányzott, amikor a korosztályában szinte „vagány” dolog volt bagózni. Ő akkor sem ivott alkoholt, amikor a társasági élet „megkövetelte” a szórakozás ilyen formáját. Megelégedetten büszke volt arra, hogy álmait fokozatosan teljesíteni tudta. A tokiói és a mexikói olimpián nagyszerűen versenyzett és joggal hívta fel magára a szakemberek figyelmét.
Milyen sors? Ennek az acél-kemény sportembernek a szíve – ami sok-sok sikernek a „motorja, támogatója” volt, korán elfáradt. Épp, hogy 60 éves elmúlt, amikor az orvosok kimondták a verdiktet: szívtranszplantáció! Aranyos Pisti a két sikeres olimpiai szereplés után a legnagyobb megmérettetésére készült. Orvosoknak hála a műtét sikerült. Pista még a kórházban érzelmeitől áthatva egy általa írt kis könyvben „Az életet mentő és örömöt adó” címmel megható szavakkal búcsúzott attól a szívétől, amellyel 60 évét végigküzdötte. S persze reményekkel köszöntötte az új szívét, ami a továbbélés esélyét adta meg neki. Majd húsz éven keresztül ismét voltak tervei, értelmes napjai.
Aranyos István halálával sokat vesztett a tornász társadalom, de sokat nyertek az égiek. Isten veled Aranyos István, Pisti barátunk!
VÁLTOZÁS! A család kérésére a temetés időpontja megváltozott: Temetésére 2020. október 6-án 12:15-kor, csütörtökön kerül sor az Újpalotai temetőben.
