Ez az eredmény nem csupán kiváló nemzetközi teljesítmény, hanem egy sporttörténelmi pillanat is: 32 év után szerzett újra érmet magyar együttes a kontinensviadalon. Legutóbb 1992-ben, Stuttgartban állhatott dobogóra magyar kéziszercsapat – különösen emlékezetes, hogy akkor is június 4–8. között rendezték meg az Európa-bajnokságot, így a sporttörténelem valójában megismételte önmagát.
A magyar csapatot csak a spanyol és az izraeli válogatott előzte meg. Kiemelendő, hogy a magyarok mindkét gyakorlatukkal bejutottak a vasárnapi szerenkénti fináléba: három labdával és két karikával a második, míg öt szalaggal a hetedik helyen zárták a selejtezőt.
Az egyéni összetett döntőben Pigniczki Fanni a 20. helyen végzett, míg Magyarország a Team-versenyt a 8. helyen zárta.
Érmes gondolatok Tallinnból
Bencze György, a Magyar Ritmikus Gimnasztika Szakszövetség elnöke:
Nem szeretnék nagy szavakat használni, de nagyot dobbant a szívünk. Őszintén mondom, nem bírtuk könnyek nélkül. Ez a bronzérem nemcsak egy eredmény – ez egy üzenet: megéri kitartani, dolgozni, hinni. Büszke vagyok a lányokra, és különösen megható, hogy épp most, 32 évvel Stuttgart után jött el újra ez a pillanat.
Lauber Zsófia, edző:
Egyszerűen felfoghatatlan. A lányokban mindig is hittünk, de amit most véghez vittek, az túlmutat minden várakozáson. A nehézségek, az érettségi, az extra nyomás – és mégis végigcsinálták. Ez nemcsak eredmény, ez komoly siker.
Márton Minea, edző:
Ez a csapat a szó legnemesebb értelmében példaértékű. Megtanítottak minket újra hinni abban, hogy az álmainkért megéri dolgozni. Ami most történt, az talán csak a kezdet.
A csapat tagjai mondták
Szabados Dóra:
Minden csepp verejték, minden fájdalmas perc most értelmet nyert. Ez az érem nemcsak a nyakunkban csillog, hanem a szívünkben is.
Pesti Dalma:
Elmondhatatlan, amit érzünk. Annyi küzdelmen vagyunk túl, és most itt állunk a dobogón. Ez most nemcsak siker, ez egy álom, ami valóra vált.
Urbán-Szabó Mónika:
Mintha egy filmet élnénk át. A magyar sokk most pozitív értelemben történt meg: sokkolóan szép, katartikus pillanat volt. Mindenért megérte.
Farkas Júlia:
Ez az élmény leírhatatlan. Évek óta készültünk erre a pillanatra, és most végre mindenki láthatja, mire vagyunk képesek együtt.
Grek Fruzsina:
Még fel sem fogtam, hogy ez tényleg megtörtént. Ez az érem az egész csapat győzelme – mindent beleadtunk.
Mészáros Mandula Virág:
Hihetetlen fél éven vagyunk túl. Minden nehézség, minden könny, minden egyes nap beletett munka most visszaadta az árát. Ez a bronz a mi győzelmünk...
