Kilencvenedik születésnapját ünnepli Csányi Rajmund, a magyar tornasport egyik meghatározó alakja, aki versenyzőként és edzőként is maradandót alkotott. A két olimpiát megjárt, Európa-bajnoki ezüstérmes sportember ma is követi a sportág történéseit, igaz, már egy kicsit más szemszögből.
„A napjaim jól telnek” – mondta szerényen telefonon, amikor elértük. A tornát sem engedte el teljesen: „A női tornát a lányomon keresztül figyelem, mert ő még mindig edzősködik. A férfi tornát pedig akkor nézem, ha közvetítik a versenyeket a tévében.” (Csányi Rajmund lánya, Csányi Erika, olimpiai 5. helyezett tornász, jelenleg a KSI egyik edzőjeként dolgozik.)
Csányi Rajmund neve összeforrt a hazai utánpótlás-neveléssel is: alapítóként vett részt a Központi Sportiskola (KSI) tornaszakosztályának elindításában. A kezdetek azonban messze voltak a mai modern körülményektől. „A Jégszínház első emeletén volt két terem. Egy a lányoknak, egy a fiúknak, nagyjából egy kosárlabdapálya méretű. Ott kezdtük” – idézte fel.
A körülmények gyakran nehezítették a munkát. „Albérletben voltunk, mert a kajak-kenusok télen lefoglalták a termet. Mi csak utánuk mehettünk be, ami már késő volt. Kevés idő jutott, szűkösek voltak a lehetőségek, de kezdésnek jó volt.”
Pályafutása során Csányi Rajmund az ötvenes–hatvanas évek meghatározó tornásza volt, kétszeres olimpikon (Róma 1960, Tokió 1964), utóbbin nyújtón hetedik helyezést ért el. Európa-bajnokságokon ugrásban és nyújtón is ezüstérmet szerzett, edzőként pedig generációkat nevelt ki: tanítványai között olimpikonok, válogatottak és bajnokok sora található.
A mai fiataloknak szóló üzenete nem lett bonyolultabb az évtizedek alatt: „Edzeni, edzeni, edzeni. Aki eredményt akar, annak nincs más út.” Hozzátette: a mozgás szeretete legalább ennyire fontos. „Aki nem élsportolóként csinálja, az szeresse megtanulni a mozdulatokat. Erre a fiataloknak ma minden feltétel adott.”
„Az újraválasztott elnökségnek és elnöknek jó munkát kívánok az előttünk álló évekre…” – tette hozzá Csányi Rajmund, aki kilencvenévesen is tisztán, sallangok nélkül fogalmaz. Nem nosztalgiázik, nem szépít, inkább üzen: dolgozni kell. Ahogy ő tette egész életében.
