A magyar női torna szempontjából nagy nap volt a Kitakyushuban zajló világbajnokság szombati versenynapja, ugyanis legutóbb 1992-ben, Párizsban volt példa arra, hogy egynél több szerenkénti fináléban szerepeltek magyar hölgyek. Igaz, 29 éve négy magyar szerenkénti döntő is volt, ott a felemáskorlátot tekintve Molnár Krisztina ötödikként zárt, míg Ónodi Henrietta megnyerte az ugrást. Japánban ezúttal Bácskay Csenge ugráson, míg Kovács Zsófia felemáskorláton volt érdekelt a legjobb nyolc között.
Az ugrás finálé kezdődött elsőként, ahova a Világkupa-szériagyőztes tornász ötödikként kvalifikált (13.666). A sorsolás alapján a Postás SE tornásza az első négyesben mutatkozott eb, ahol utolsóként mutatta be gyakorlatait. A csapattal Eb-bronzérmes versenyző mindkét bemutatója jól sikerült, szépen kivitelezett, magas ívű ugrásai voltak. Bácskay végül 13.733 pontot kapott, amellyel ekkor az egyiptomi Taman Nancy-vel azonos pontszámmal a harmadik helyen állt. A folytatásban az olasz Asia D'Amato és az olimpiai, világ- és Európa-bajnok, orosz Angelina Melnikova is megelőzte, így végül 13.733 ponttal a pontszerző ötödik pozícióban fejezte be a versenyt. Altorjai Sándor csapatvezető tájékoztatása szerint egy szabályváltozás is közrejátszott abban, hogy Bácskay ötödik lett, más szereknél ugyanis az E-pontszámot veszik figyelembe pontegyenlőség esetén (ez a magyar versenyzőnek volt magasabb), az ugrásnál azonban az első ugrás D-pontszámát (kiinduló pontszám) veszik alapul, ez pedig az egyiptomi tornásznak kedvezett.
Az eredményhirdetést és a férfiak lólengés fináléját követően a felemáskorlát döntője következett, ahol a kétszeres Európa-bajnok Kovács Zsófia volt érdekelt. A DKSE tornásza, csakúgy, mint Bácskay Csenge, ötödikként kvalifikált a legjobbak közé (14.433 ponttal). A szer Európa-bajnoka hetedikként következett, egy nagyon pontos, komplett gyakorlatot mutatott be, amelyet a zsűri 14.466 ponttal jutalmazott. Ezzel a kétszeres olimpikon az előkelő ötödik helyet szerezte meg.
A magyarok számára ezzel véget ért a világbajnokság, a vasárnapi zárónapon már nem lesz magyar érdekeltség.
Kovács Zsófia:
Őszintén szólva jobbnak éreztem a gyakorlatomat, mint amilyen pontszámot kaptam végül. Az egész támla bütyökre ment ugyan, de tudtam korrigálni, ez csak fogásprobléma, elemben nem hibáztam. Szerintem jobban tornáztam, mint a selejtezőben, nem is kicsivel. Azt gondolom, én megtettem mindent, amikor számolták a pontokat, és vártam az eredményre, akkor abban bíztam, hogy meglehet az érem. Bevallom őszintén, elég sokáig számoltak a bírók, és én akkor a pontokra várva sokkal jobban izgultam, mint a gyakorlat elején. Nyilván mindenen lehet és kell is javítani, ezen a gyakin is, de nagyon sokan odajöttek hozzám, hogy vigasztaljanak, mert bizony eltörött a mécses, nagy volt bennem a feszültség. Kicsit csalódott vagyok a helyezés miatt, most azt érzem, idő kell ahhoz, hogy ezt megemésszem.
Bácskay Csenge:
Mindkét ugrásom jobban sikerült, mint a selejtezőben, ez már boldoggá tesz. Amit elterveztem, hogy két jó ugrást mutassak be, az sikerült - bár az első ugrásomat én jobbnak éreztem, mint amilyen pontot kaptam rá végül, ezzel együtt elégedett vagyok. Persze nem foglalkoztam a ponttal, hanem a második ugrásomra koncentráltam. Nyugodtan és higgadtan tudtam versenyezni, azt hiszem, ez a legfontosabb. Nincs bennem rossz érzés, hogy bár azonos pontszámom volt a negyedikkel, de a szabály miatt 5. helyezett lettem, én ennek is nagyon örülök.
Draskóczy Imre, szövetségi kapitány:
Nagyon izgalmas és színvonalas volt a világbajnoki döntők mindegyike. Csenge pontszáma ugyanannyi volt, mint a negyedik helyezett tornászé, azonban szerencsétlenségünkre az ugrás az egyetlen olyan szer, ahol az első ugrás kiindulóját veszik alapul, ez dönt pontegyenlőség esetén, nem a kivitel, ez pedig az egyiptomi tornásznak volt magasabb. Ennek ellenére nagyon örülünk neki, mert Csengében több van, két nehezebb ugrást is tud ennél. Abban kell bízni, hogy jövőre mindkettő lesz olyan minőségű, hogy be tudja mutatni világversenyeken is. Zsófi döntője nagyon szoros volt, fej-fej mellett haladtak a versenyzők, tizedek-századok voltak a sportolók között. Biztosan haza húz a szívem, de azt gondolom, ha nem is sokkal, de Zsófi gyakorlata ennél magasabb pontot érdemelt volna. Mindenesetre a legfontosabb, hogy a női torna áttörte a jeget és megmutatta: igenis ott van az élvonalban.
Trenka János, Kovács Zsófia edző:
Kicsit el vagyok keseredve, mert szerintem ezzel a gyakorlattal Zsófinak dobogón kellett volna állnia. Érzésem szerint ez a gyakorlat legalább három tizeddel jobb volt a selejtezőben bemutatottnál, de alig kapott rá többet, csak 33 ezreddel, és a pontot is nagyon sokáig számolták, aminek nem igazán értem az okát. Az elején volt egy fogásbizonytalanság, amit korrigált, de az összes elem és a leugrás is szépen megvolt. Erre több pontot kellett volna kapni. Egy barátom azt mondta: lehet, hogy jól jönne már a Fujitsu rendszere, amikor is nem ember pontoz, hanem számítógép. Ilyenkor nagyon nehéz bármivel is vigasztalni a sportolót, csak azt tudtam mondani: Zsófi, büszke vagyok rád, megcsináltad, nem rajtad múlt! Összeségében kiemelném, hogy Zsófi maximális magabiztossággal lépett a szerhez a döntőben, mentálisan profi színvonalat nyújtott, ami sugárzott a gyakorlatában is!
Altorjai Sándor, csapatvezető:
Nagy öröm, hogy két ötödik helyet is sikerült szerezni. Amíg Zsófi pontszáma nem jött ki, bíztam abban, hogy akár a bronzérem is elérhető. Azt gondolom, hogy az E-pontszám magasabb kellett volna legyen, persze nyilván hazabeszélek. Zsófi meg is könnyezte, hogy ez most nem sikerült, amikor odamentem, igyekeztem megvigasztalni, azt tudtam neki mondani, hogy a pontozók egyszer adnak, másszor pedig elvesznek. A legközelebbi világversenyen, amikor majd hozzátesznek, remélem, emlékszik majd erre. A két ötödik hely miatt egyáltalán nem kell szemlesütve eljönnünk, örülhetünk, hiszen a magyar torna jól áll, ott van az élvonalban.
