Vasárnap véget ért az 51. torna-világbajnokság, amelynek Liverpool adott otthont. A megmérettetésen természetesen a magyar férfi-női válogatott részt vett, amely Altorjai Sándor, a Magyar Torna Szövetség (MATSZ) főtitkára szerint is jól teljesített, különösen az előzmények ismeretében.
A háromszoros Európa-bajnok Kovács Zsófia sérült hasfallal gerendán bejutott a döntőbe, ahol a hetedik helyen végzett. Ez azért is volt nagy teljesítmény, mert legutóbb világbajnokságon 1992-ben Ónodi Henrietta került be ezen a szeren a legjobbak közé. A Bácskay Csenge, Székely Zója, Kovács Zsófia, Mayer Gréta, Makovits Mirtill, Szilágyi Nikolett összeállítású csapat az előkelő 14. helyen zárt. A férfiaknál is történelmi léptékű eredmények születtek. Utoljára 29 évvel ezelőtt fordult elő, hogy két magyar férfi tornászt láthattunk az egyéni összetett vb-döntőben, méghozzá 1993-ban, Birminghamben. Ezúttal a nyújtón junior Európa-bajnok Balázs Krisztián és a talajon Eb-ezüstérmes Mészáros Krisztofer volt finálés, előbbi a 15., utóbbi a 14. pozíciót érte el. A Mészáros Krisztofer, Balázs Krisztián, Tomcsányi Benedek, Kiss Balázs, Kardos Botond alkotta együttes pedig a kiváló 12. helyet szerezte meg, erre pedig 25 éve nem volt példa.
Ilyen eredmények után Altorjai Sándor delegációvezető, a MATSZ főtitkára természetesen pozitívan értékelte a látottakat.
“A férfiak esetében a jelenlegi helyezésünk jövőre már olimpiai kvalifikációt ért volna. A férfi csapat esetében azt mindenképpen el kell mondani, hogy ez a vb nem úgy sikerült, mint az Európa-bajnokság. Több rontásunk is volt, nem olyan gyakorlatok, pontszámok voltak, mint a kontinensviadalon. Ami pozitívum ugyanakkor, hogy fiatal srácokról beszélünk, rengeteg fejlődési lehetőséggel. Nagyon akarnak, nagyon szeretnének bizonyítani, ami nyilván fontos. Továbbá azt is meg kell jegyeznem, hogy a nemzetközi mezőnyben - talán nem nagyképűség részünkről azt mondani - az élmezőnybe tartozunk, és az egyik legfiatalabb csapattal mi rendelkezünk. "
A sportvezető elmondása szerint a pozitív jövőképpel nemcsak a magyarok, hanem nemzetközi szakemberek is egyetértenek.
“Szerencsére nemcsak mi, hanem a többi nemzet szakvezetői, illetve szakemberei is elismerően beszélnek a magyar csapatról. A Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) elnökétől (Morinari Watanabe) kezdve egybehangzó az az álláspont, hogy számolni kell velünk, mind a férfi, mind pedig a női szakágat tekintve.”
A főtitkár értékelésében kitért a hölgyekre is.
“Kovács Zsófi megcsinálta a gerendát, az ugráson pedig csak egyet ugrott, a másik két szeren nem is indult sérülése miatt. Csak Zsófit tekintve ez plusz 4-5 pontot jelentett volna, ha be tudja mutatni minden gyakorlatát, meg lehet nézni, hogy csak ezekkel a pontokkal hol lennénk. Természetesen ehhez az kell, hogy a sérülések a lehető legkisebb mértékben játszanak közre a mieink szereplését illetően.”
A világbajnokságon láthattuk, hogy milyen apróságokon múlhatnak a helyezések. A gerenda fináléban szereplő amerikai Skye Blakely esetében például egy, a haja felkötéséül szolgáló szalag, amely kibomlott, annyira megzavarta a sportolót, hogy az előzetesen esélyesként induló tornász leesett a szerről. A mentális állapot döntően befolyásolja a teljesítményt.
“El kell hinniük versenyzőinknek, hogy amit edzésen megcsináltak, azt a mennyiségű munkát, amit beletettek, annak elégnek kell lennie, és a gyakorlatokat meg tudják csinálni versenykörülmények között is. Ezt kell zsigeri szinten belenevelni a sportolókba. Ezekre kell a lehető legmegfelelőbb módot kitalálni, és megtalálni még inkább azokat a szakembereket, akikkel egyénenként egy hullámhosszon tudnak dolgozni a pszichés felkészítést tekintve. Itt jegyzem meg, hogy mivel élsportolókról van szó, a fenti folyamat már természetesen zajlik, de azt gondolom, erre a szegmensre kell még nagyobb hangsúlyt helyezni.”
Altorjai Sándor hozzátette, előzetesen nem bízott ilyen teljesítményben.
“Előzetesen nem számítottunk ilyen jó szereplésre a lányoknál. Rengeteg apróbb sérülés, mentális ingadozások, valahogy nem éreztem olyan jónak őket, mint amit az Eb-n láttam. De aztán összeszedték magukat, és ilyen felkészülés és előzmények után szerintem kihozták magukból, amit lehetett. Jó úton járunk a csapatot tekintve, de természetesen van tennivaló, ugyanúgy, ahogy egyénileg is. A fiúknál a legjobb 15 közé vártam őket előzetesen, ez a 12. nagyon jó helyezés, de evés közben jön meg az étvágy.... Kicsit jobb gyakorlatokkal 2-3 hellyel is előrébb lehettünk volna, de biztató a fiúk formája. Minden tekintetben jó úton járunk! Lehetett látni, hogy a srácok fáradtan mozognak - de ez érezhető volt minden nemzetnél, ritka ugyanis az, hogy két világversenyt néhány hónapos eltéréssel rendeznek meg.”
A főtitkár végezetül már a következő év kihívásairól is ejtett néhány szót.
“Reménykeltő az, ahol most tartunk. A 2023-as esztendő a csapatok éve lesz, az olimpiai kvalifikáció miatt. Emellett természetesen szeretnénk, ha egyéniben is érmes, vagy érem közeli szereplést tudnának produkálni a sportolók, talán ezt megfogalmazni sem túl nagy elvárás ebben a helyzetben. Emellett nagyon fontos, hogy sérülés se legyen, mindenki egészségesen tudjon készülni.”