Július 26-án, azaz ma ünnepli 80. születésnapját a magyar tornasport egyik kiemelkedő alakja, Vígh László mesteredző, aki minden idők legeredményesebb magyar férfi felnőtt tornászának, a Magyar Torna Szövetség (MATSZ) elnökének, Dr. Magyar Zoltánnak volt edzője. A szakember csaknem 60 éve, 1964-ben vette át edzői oklevelét a Testnevelési Főiskolán, ettől kezdve az FTC torna-szakosztályának edzője, később vezetőedzője. Négy évvel később, 1968-ban a szakedzői oklevelet is megszerezte. Tartalmas és sikerekben gazdag edzői pályafutása alatt tanítványai közé tartozott Dr. Magyar Zoltán is, aki kétszeres olimpiai, háromszoros világ- és háromszoros Európa-bajnoknak mondhatja magát, a Nemzet Sportolója pedig 10 éve a MATSZ elnöke.
“A minap nagy ünnepség volt itt, Magyar Zoltánnal és még néhány tanítványommal, nem akarom és nem is tudnám felsorolni, annyian köszöntöttek azóta. Nagyon jó érzés volt, hogy ennyien kerestek, keresnek és gratulálnak. Nagy sikereket értünk el együtt, örülök, hogy ennyi tanítványom szívében ott vagyok a mai napig, sok helyről, például még Svájcból is hívtak. Nagy meglepetés volt, hogy vasárnap Magyar Zoli is itt volt, és szívvel-lélekkel megölelt, nagyon meghatódtam.”
Érdekesség, hogy Vígh elmondása szerint tornászként nem volt sem egyéni, sem összetett, sem pedig csapatbajnok, rúdugrásban azonban magyar csapatbajnoki címet tudott szerezni. A lólengést a hatvanas-hetvenes évektől kezdődően alapjaiban forradalmasította, tanítványa volt még például Sivadó János, a Sivadó vándor bemutatója, Borbély József, Horváth Zsolt és Gál Róbert olimpikonok, valamint a kétszeres középiskolás világbajnok, Vígh Ákos. Zsenialitása abban is rejlett, hogy rájött, a magyar tornászok akkor lehetnek sikeresek, ha kétszer-háromszor annyit készülnek, mint például az oroszok. Edzőként ars poétikája Michelangeloéhoz hasonló volt:
“Michelangelo mondta egyszer, hogy látja a sziklában azt, ami abból kialakítható és annyit, de csak annyit szabad elvenni belőle, ami a felesleg. Edzőként igyekeztem így látni a tanítványaimat, láttam az élő testből, mi hozható ki. Persze mindez nehezebb, hiszen az emberi lélek erejét, az emberi tényezőt nem szabad figyelmen kívül hagyni.”
A jubiláló szakember megosztotta tapasztalatait arról is, hogy miben látja a fő különbséget a magyar torna akkori és a jelenlegi helyzete között:
“A létesítmények akkor még nagyon mások voltak, mint manapság. Előfordult, hogy mínusz 11 fokban edzettünk télen, nyáron pedig plusz 65 fokot mértünk. Nem volt egyszerű ilyen körülmények között tornázni. Manapság már sokkal jobb a helyzet, modern tornatermek vannak minden nagyvárosban” - fogalmazott az egykori kiváló edző, aki vidéken, Káptalanfüreden tölti mindennapjait, 12 unoka és kertjének gondozása teszi teljessé.
“Amellett, hogy természetesen követem az olimpiát és a torna történéseit, a testmozgás mára annyi nekem, hogy kimegyek a kertbe, és napi kétszer két órán keresztül locsolok, gondozom a növényeimet, van rengeteg gyümölcsöm és zöldségem. Na meg persze az unokáim! Van tizenkettő, a legfiatalabb alig 5 hónapos.”
A nyolcvanéves edző egészségi állapotával kapcsolatban elárulta, több krónikus betegsége is van, de ahogyan fogalmazott: “ úgy érzi magát, ahogy egy 80 évesnek kell”. Humorát továbbra is megtartotta:
“Isten nem bottal ver, hanem hosszú, eredményes élettel. Több krónikus betegségem is van, de hát 80 éves vagyok, úgy érzem magam, ahogyan egy ilyen korú embernek kell. Ahogyan Békési tanár úr mondta: a hosszú élet titka, hogy az ember ne hagyja abba a légzést!”
A vasárnapi szűk körű családi születésnapon tanítványa, a kétszeres olimpiai bajnok Dr. Magyar Zoltán is meglátogatta. A MATSZ vezetője szívesen idézte fel a múltat egykori mesterével:
„Nagyon nagy öröm és megtiszteltetés volt számomra, hogy a család meghívott a szűkkörű ünneplésre, edzőm meghatódott, amikor meglátott. A köszöntés mellett természetesen beszélgettünk a most zajló olimpiáról és azokról az időkről is, amikor együtt nyertük az aranyérmeket. A múlt és a jelen mellett a jövő is szóba került és persze az edző-tanítvány kapcsolat. Nagyon kemény tréner volt, de megcsókolom a kezét. Teljes mértékben passzoltunk egymáshoz, ezért is jöttek ezek az eredmények. A sportban elengedhetetlen a kiváló edző-tanítvány kapcsolat, ő tudott „magyarul”, a jó kapcsolat titka, hogy egy edző tudjon, „magyarul, berkiül, guczoghyul” és még sorolhatnám. Ezúton is szeretnék boldog 80. születésnapot kívánni mesteredzőmnek!”
